Harangozó Miklós életrajza

Harangozó Miklós


Ugocsa megye tájfestője, a többszörösen kitüntetett Harangozó Miklós a nagyszőlősi járásban található Salánkon született 1937. december 16-án. Neve ismerősen cseng a művészetet kedvelők körében.

Évtizedek óta részt vesz területi, országos és külföldi kiállításokon. Nevét olvashatják a Magyar festők és grafikusok lexikonjában (dr. Sabó-Kalai) 1997-ben és a Kortárs magyar művészeti lexikonban 2000-ben.

Nem könnyű Harangozó Miklós életútja, ugyanis akiket tehetséggel áldott meg az Isten, általában nem könnyen adódik minden. Először is fel kell ismerniük elhivatottságukat, tehetségükért dolgozni kell, s mindig összhangot kell teremteni az álmodozás és a szorgalom között. S ami talán a legnehezebb: el kell viselni a kiválasztottság kirekesztését.

Gátolták, háttérbe szorították előrehaladását. Ő azonban nem adta fel, nem menekült el a hivatás elől. Nem engedi - szorgalom híján - hűlni tehetsége parazsát. Tépelődő, gondolkodó, alkotó ember egyéniségé nek, szenvedéseinek, érzelmeinek parazsában izzott művész. Azért találta meg oly biztonsággal saját útját, mert egyéniségére és érzéseire hallgat. Élményszerű kapcsolata van a természettel, azok hőseivel majd mindennap. Keresi az utat, ami festészetének egyik fontos lényege, önmagából merít erőt belső, sugárzó kifejezésre.

Harangozó Miklós: CsaládomMunkássága sokrétű, fő jellemzője a tematikus képalkotás, a tájkép- és portréfestés, valamint a csendélet. Ebben találta meg művészi eszközét, a legteljesebben ebben tölti ki életörömét. Képei mindig üdék, dinamikusak, színpompásak, hősei életerősek, megragadóak, időszerűek. Szereti képeinek hőseit, hűen tolmácsolja lelki tisztaságukat, munkaszeretetüket, érzelemvilágukat. Osztozik örömeikben, gondjaikban, reményeikben. Mindezt az ember és a természet harmóniáján keresztül ábrázolja. Képei szinte életre kelnek. Az ösztönösnek tűnő friss látvány mögött azonban biztos mesterségbeli tudással alkot, s az erőteljes vonásokkal felrakott színek töltik meg vibráló léttel a képeit.

Kiforrott alkotóművész, aki kitűnő mesterségbeli tudással fest. Kompozíciói dinamikusak, kifejezően elevenítik meg a fényt, az árnyékot, a szikrázó napsugarakat fokozó villogó színek által a levegő is megsűrűsödne. A tobzódó okkersárga, vörös, kék, vakító fehér színfoltok szinte izzanak a vásznon. Az árnyékok súlyossá, a napsütés tikkasztóvá válik. Azt a mélységet villantja fel, amely nélkül nincs művészet. Hogy tudását még jobban tökéletesítse, a Kárpátokba utazik, ahol a vadregényes mesebeli tájak megragadják képzelőerejét.

Nyitott szemmel jár az emberek között, minden érdekesnek kínálkozó alkalomból új erőt merít alkotáshoz. Nem ölbe tett kézzel várja a sikert. Makacs és kitartó természet, aki a dolgoknak nem a könnyebbik végét választja. Ma is legszigorúbb tanítójának a természetet tartja. Nagy hatással volt a leendő festőre első mestere, Kutlán István, a fancsikai p edagógus és festőművész, aki azonnal felfedezte az ifjú festő őstehetségét, tudásszomját, kitartását. Irányította, csiszolta azt, majd ajánlotta, hogy felvételizzen a Moszkvai Krupszkaja Képzőművészeti Népi Egyetemre, melyet Harangozó Miklós - 1968-ban - sikeresen befejezett.

Sok segítséget nyújtottak neki a kárpátaljai festőművészek: Glűh Gábor, Boksay József, Kassay Antal, Koczka András, Soltész Zoltán, Petky Sándor, Horváth Anna. Az ő ösztönzésükre kezdte el ábrázolni szülőföldjének tájait, dolgozó embereit. Mélyen érzékeli a színeket, képeinek témái a kárpátaljai falvak, szülőföldjének szép tájai.

Kiállítások

Képei megtalálhatók Ukrajna és Magyarország képtáraiban, valamint magángyűjteményekben Ausztriában, Kanadában, Izraelben, Romániában, Németországban, Szlovéniában, Olaszországban és Amerikai Egyesült Államokban.

Rendszeresen részt vesz külföldi alkotótáborokban: Hajóson, Vaján, Szolnokon, Kőteleken, Balatonlellén, Dömsödön, Tiborszálláson és Kecskeméten.

Az ő alkotásairól és képkiállításairól több alkalommal megemlékezett a sajtó, a Kárpáti Igaz Szó, Kárpáti Kalendárium, Katalógusok, Nagyszőlős Vidéki Hírek, valamint a külföldi újságok: Kelet-Magyarország, a Petőfi Népe, a Kalocsi Hírek, a Szabad Föld.

Egyéni kiállítások

1988 Beregszász
1976, 1982, 1987, 1988 Nagyszőlős
1978, 1987, 1997 Ungvár
1986 Aszód (Magyarország)
1987 Beregszász
1988 Verbőc, Salánk
1992 Békéscsaba
1994 Vaja, Baktalórántháza
1995 Bécs
1996 Wiener-Neudorf (Ausztria)
1997 Nagyszőlős, Ungvár
1998 Fehérgyarmat, Vaja
1999 Budapest, Székesfehérvár, Szeged, Kiskunhalas HEK, Szolnok HEK, Tata HEK
2000 Budapest-ZMN E Hadtudományi Kar, Jánoshalma HEK, Cegléd HEK, Eger HEK
2001 Nyíregyháza, Nyírbátor, Vaja, Mátészalka, Nagykálló, Balkány, Újfehértó
2002 Máriapócs
2003 Nyírbátor, Szolnok
2004 II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Kölcsey Ferenc Szakkollégiumának Révész Imre Kiállítóterme, Beregszász

Kollektív kiállítások

1961 Nagyszőlős
1963 Ungvár
1967 Kijev
1968 Ungvár
1972 Kijev
1977 Moszkva
1980 Ungvár
1981 Moszkva
1985 Ungvár
1986 Kijev, Moszkva
1987, 1993, 1994, 1995, 1996, 1997, 1998, 2000 Hajós (Magyarország)
2001 Vaja, Hajós, Balatonlelle, Kijev

Forrás: www.karpataljaturizmus.net

1 megjegyzés:

korena27 írta...

Szia Laci!
Nagzon szép lett a blogod! Gratulálok!
KR